Nemrég olvastam egy másik blogban, hogy milyen problémák vannak a szerepjátékkal, ha dolgozó, családos emberek próbálják közösen művelni. Szándékosan nem nevesítem a blogot és az írót, hiszen nem célom az illetőnek ellentmondanom, és nem is szándékozom kategorikusan cáfolni az ott megjelent véleményét. Viszont bennem is motoszkált ez a téma egy ideje, így kapok az alkalmon, és én is leírom az én tapasztalataimat a témában. Mégegyszer jelzem: a jelen cikk nem az említett blogpost cáfolata, hanem - ha úgy tetszik - egy más szemszögből írt kiegészítője.
UPDATE: időközben okafogyottá vált a hivatozott blog "titkolása", így közkézre bocsátom a linkjét: http://grpg.blog.hu/2011/07/14/szerepjatek_30_felett
Megjegyzés 1: a hivatkozott cikkel egyetértek, azaz valóban ez a jellemző.
Megjegyzés 2: a cikket azzal egészíteném ki, hogy mindemellett nem kell törvényszerűnek tekinteni az ott leírtakat, ahogy azt az alábbiakban ki is fejtem.
Én már benne járok a harmadik X-ben, kisgyerekes és egyben nagycsaládos, fő- és mellékállásos emberként bizony némiképp korlátozottabbak a lehetőségeim, mint mondjuk huszonéves egyetemistaként voltak. Nekem szerencsém van: a család úrnője partner abban, hogy a hobbimnak hódolhassak, nem vagyok korlátozva sem időben, sem egyebekben - és ez fontos dolog, ami nem mindenkinek adatik meg.
Jelenleg egy WFRP csapatban mesélek (5+1 ember), és az átlagéletkor kb. 30 körül mozog, ami azt jelenti, hogy mindenki dolgozó ember, bár családja csak kettőnknek van. Van olyan, aki több műszakban tolja a melót, mégis az esetek 90%-ában sikerül hetente időpontot egyeztetni a játékra. Fix időpont nincs, bár már kezd kikristályosodni, hogy mely napok a legesélyesebbek. Mivel nem vagyunk kevesen, és volt már egyszer egy 3 hetes kihagyás (nem tudtunk egy mindenkinek megfelelő időpontot találni), ezért bevezetésre került, hogy ha csak egy valakinek nem jó egy időpont, akkor megtartjuk a játékot, az illető pedig választhat, hogy NPC-ként én terelgessem a karakterét, vagy - ha a lehetőségek engedik - akkor az adott játék időtartamára kiírjam a sztoriból.
A fent említett kötelezettségeim mellett igyekszem időt szakítani az éppen aktuális játék fő vonalainak felépítésére, de mivel nálam mindig több szálon fut a történet, ezért jó pár játékkal előre kell gondolkodnom, és le kell fektetnem a lehetséges sztoriszálakat, amin el tudnak indulni a játékosok. Továbbá igyekszem előre dolgozni, és megalkotni az életút-történet főbb elemeit, így gyakorlatilag később csak az átkötésekkel lesz dolgom, valamint ha a történet kezd közeledni az adott ponthoz, akkor ráérek megalkotni a részleteket, de a sztori gerince már le van fektetve, így könnyű dolgom van.
Két játékalkalom között a felkészülési időm nettó 2 és 8 óra között mozog, de ebben nem csak az aktuális játékra készülés van benne, hanem a történet későbbi eseményeinek megalkotása és a "szakirodalom" olvasása, szemléltető képek keresése és nyomtatása, térképek megalkotása, kézbe adható, megszemlélhető tárgyak beszerzése, handoutok megszerkesztése, stb. Ezen a héten egy például egy XIX. századi, 700 oldalas könyvet olvastam ki, melyben nagyon jól használható leírásokat találtam a középkori életről, amit egy-az-egyben át lehet ültetni a játékba.
Ismerek azonban olyan mesélőt, akinek van ideje és lehetősége arra, hogy ennél nagyságrendekkel több időt töltsön felkészüléssel, amit nagyon irigylek tőle. :)
Nyilván kényelmes megoldás előre gyártott modulokból dolgozni, de szerintem ha egy mesélő nem kényszerből mesél ("ha más nem vállalja, akkor csinálom én"), akkor biztos vannak alapötletei, amit minimális idő ráfordításával ki tud bővíteni, és a játék közben a hiányzó részeket improvizálásból megoldja - de ez csak az én véleményem.
A játékosoknak nyilván könnyebb a dolga, nekik maximum a karakterükkel kapcsolatos anyagokat érdemes átrágni: pl. varázslónak nem árt tisztában lenni a varázslataival, a papnak a vallásával, a tolvaj sem hal bele, ha van fogalma a középkori zárak és lakatok szerkezetéről, és illő hogy egy lovagot alakító játékosnak legyenek legalább alapfogalmai az udvari etikettről. Persze az adott világ hangulatát is meg kell tudni ragadni, ami legkönnyebben a regényeken keresztül tapasztalható meg.
Ismerek olyan játékost, aki két alkalom között is folyamatosan tájékozódik, és kérdésekkel árasztja el a mesélőjét, és tudok olyanról is, aki a játékalkalmakon kívül - idő hiányában - nem igazán foglalkozik az adott szerepjátékkal, mégsem állítanám, hogy ettől bármelyikük jobb lenne a másiknál, hiszen alapvetően a hozzáálláson múlik minden.
Én tapasztalatból úgy látom, hogy az életkor, a munka és a család nem feltétlenül jelenti azt, hogy kompromisszumot kellene kötni a szerepjáték területén (bár nyilvánvaló, hogy a rászánható idő kevesebb, mint egy egyedülálló diáknál), bőven találni olyanokat mesélői és játékosi szinten is, akik nagyságrendekkel több minőségi időt és energiát szánnak e hobbira, mint fiatalabb társaik.
Összességében azonban a befektetett idő mit sem számít: az a lényeg, hogy a játék alatt mindenki jól érezze magát. :)
Utolsó kommentek