Egy cikk erejéig egy 1920-as évekbeli CoC karakterem háttértörténetét szeretném ismertetni.
Név: Prof. Stanislav Kositzky
Foglalkozás: Professzor, Kor: 54 év, Jövedelem: 10.500$ /év
ERŐ: 8, ÜGY:10, FIZ: 11, MGJ: 10, AKR: 13, MŰV: 18, INT: 15, MRT: 11
ÉP: 11, józanság: 65, mágia: 13, ÉPE: 65, szerencse: 65%, tudás: 99%, ötlet: 75%, mozgás: 8, sebzésbónusz: -.
Képzettségek: történelem (75), okkult (75), könyvtárhasználat (70), észrevétel (45), hitelképesség (40), meggyőzés (40), kitérés (34), pszichológia (30), régészet (30), autóvezetés (30), szúrókardok (25/25), csillagászat (20).
Nyelvtudás: angol (75), latin (50), lengyel (25), ógörög (25), szakszkrit (25), óarab (25), óhéber (25), akkád (25), sumér (10), egyiptomi (10).
Prof. Stanislav Kositzky (1870-)
Prof. Stanislav Kositzky lengyel bevándorló szülők gyermekeként már az Egyesült Államokban, azon belül is a Maine állambeli Kennebunk városban látta meg a napvilágot 1870. augusztus 1-én. Apja elismert orvos volt, édesanyja pedig a kor szokásainak megfelelően a háztartást vezette. Az “oroszosítást” elkerülendő menekültek ki szülei a szabadság földjére (egészen pontosan Kennebunk városába) a 19. század közepén, a váratlanul - és meglehetősen későn - érkezett gyermeküket pedig szándékosan már amerikai szellemben nevelték, otthon is szinte kizárólag csak angolul folyt a társalgás, hogy beilleszkedését elősegítsék - apja ugyanis erős akcentusa és nehézkes nyelvtudása miatt erős hátrányt szenvedett, holott szakmailag igen nagytudású ember volt, odahaza a Varsói St. Lukas kórház vezető belgyógyász főorvosaként dolgozott, míg Amerikában egyszerű háziorvosként tudott csak elhelyezkedni. Nem csoda hát, hogy külön fogadott tanító foglalkozott a kis Stan angoltanításával, szülei pedig minden megtakarított pénzüket egyetlen gyermekük egzisztenciájának megteremtésére fordították, hisz tudták: ők már idősek, és hamarosan egyedül kell gyermeküknek gondoskodni magáról egy olyan országban, ahol nem számíthat rokonokra, csak magára. Apja sokat mesélt szülőhazájáról és annak történelméről, amit fia mindig élvezettel hallgatott.
Stan az orvosi fizetésből elérhető legjobb iskolákat végezte, méghozzá igen nagy szorgalommal és tehetséggel, humán területen hamar kitűnt az affinitása, így a középiskola után egyenes út vitt a közeli (alig 75 mérföldre található) Massachusetts Institute of Technology (Massachusetts-i Műszaki Egyetem) történelem szakára (a Harvardot már nem tudta a család megfizetni). A Boston elővárosában (Cambridge) eltöltött évek alatt lediplomázott ókori történelemből, majd le is doktorált, ám ezt már csak édesapja érhette meg, édesanyja másfél hónappal korábban hunyt el hosszú betegség után. Az egyetemi évek alatt tanult meg vívni, méghozzá apai nagyapja iránti tisztelete jeléül, aki ulánus lovaskapitányként neves kardvívó hírében állt.
Időközben figyelme az okkult tudományok felé fordult, így a Miskatonic University hasonló szakára jelentkezett posztgraduális képzésre, majd ebből is összehozott egy doktorátust, eközben tudását különböző kutatásokban is kamatoztatta. Járt a Közel-keleten is (Irak és Irán területén), ahol egy régész csoport szakértőjeként dolgozott, de Indiában, valamit Grönlandon is megfordult pár hét erejéig. Mindezek mellett inkább a különböző könyveket bújta, és azokból írt cikkeket és értekezéseket, melyek a hasonló érdeklődésű tudósok előtt nem ismeretlenek. Hazatérésében, és tartós otthon maradásában apja romló állapota játszott jelentős szerepet, ám hamarosan ő is itthagyta ezt a világot, így végképp egyedül maradt Stan. Bár az egyetem alatt több leány is érdeklődött iránta, ám nem talált közülük olyat, akivel összekötötte volna élet, így hát belevetette magát a munkába és a tanulásba.
Második doktorátusát egyébként már a Portlandi University (PU) történelem tanszékének kutatóprofesszoraként jegyezte, és ekkor válik a Portlandi Tudományos Társaság levelező tagjává is. Az egyetemen széles lehetőséget kap arra, hogy munkája jelentős részét a kutatásnak szentelje, órarendje ennek megfelelően rugalmas és szellős. Nem véletlen: az intézmény legprominensebb tanárai közé tartozik, számtalan (főként tudományos) elismerést - és nem kevés anyagi támogatót - szerzett már az intézménynek. Az utóbbi években hallani arról is, hogy a MIT vissza szeretné csábítani öregdiákját, hogy náluk folytassa karrierjét, ám jelenlegi munkaadója (Prof. Bartholomeo Madison Synclair, PU rektor) igyekszik a lehetőségein belül mindenben kedvezni neki, hogy maguknál tartsa. Stanislav pedig nem pihen: munkássága alatt megtriplázódott a könyvtár történelemmel kapcsolatos részlegén a kötetek száma, előadásai pedig igen népszerűek a hallgatók között.
Portland University bejárata (123-137. Chadwick Street, Portland)
Újságcikkei is megjelennek - jellemzően tudományos folyóiratokban, de a Portland Gazette-ben, de időnként a Boston Heraldban is - sőt kikérik szakvéleményét is releváns ügyekben, amiért igen szép honoráriumot szokott kapni. Álnéven (Dr. Lancaster) pedig még többször szokott “nyilatkozni”, főleg ha okkult témáról van szó. Előfordult már olyan is, hogy a hatóságok kérték fel, mint szakértőt, amit mindig szívesen vállalt el - a hála és elismerés pedig soha nem maradt el. Nem csoda hát, hogy Kennebunk előkelő negyedében - a Summer street-en - van háza, de az egyetem a rendelkezésére bocsátott egy portlandi lakást is, ha bokros iskolai teendői miatt a közelben volna rá szükség. Bár megtehetné, hogy hivalkodóan pompázatos autómobillal járjon, mégis az öreg kedvencével, egy zárt Ford T-modellel szokott végigpöfögni a városon, ám ha kedve úgy tartja, szívesen utazik vonattal is. Öltözködésében és viselkedésében is visszafogott és konzervatív, kicsit talán túlságosan is magának való fajta, ám barátaival minden héten összejön beszélgetni és pipázgatni. Amatőr csillagászként álmatlan éjszakáin gyakran szokta távcsövével az eget szemlélni, s ha teheti, az egyetemi csillagvizsgálóba is ellátogat időnként.
Munkamániásnak tartják: nem szokatlan, hogy az éjszaka közepén állít be az egyetemre, hogy egy délutáni szieszta végeztével este folytassa kutatását; az éjszakás portások már jól ismerik ezt a hóbortját. Okkult könyv- és tárgy-gyűjteményét szintén az egyetemen, az tanszék egyik közeli, jól zárható “raktárában” (gyakorlatilag a privát laborja) tárolja. Ezek nem képviselnek jelentős értéket, ahhoz szerények a saját és az egyetem anyagi lehetőségei - bár számos portlandi előkelőség támogatását sikerült megszereznie, akik valamilyen módon elkötelezettjei és rajongói a történelemnek vagy az okkultizmusnak. A számukra évente rendez bált az egyetem, ahol többek között Stan is előadást tart a közönségnek egy - az összegyűltek által előre kiválasztott - témában.
Bár tudása az okkult területeken kétségkívül mélyebb, mint a történelemben, mégis hangsúlyozottan történelem professzorként aposztrofálja magát, okkult területen való jártasságát nem reklámozza, ha ki is derül, inkább úgy tünteti fel, mintha azt csak egy speciális történelmi részterületnek tekintené (“Nincs ebben semmi különös, a mitológia és a természetfölötti mindig az emberi társadalom velejárója volt, a történelem egy apró szelete”). Nem specializálta magát egy konkrét területre: jobban szereti átfogóan látni a különböző szakterületeket, összefüggéseket keres, bár így jelentős tudásával nem tud kiemelkedni tudós társai közül - ám ez egy cseppet sem zavarja, nem keresi a népszerűséget.
Van azonban Portlandben egy “ellensége”, Dr. Raymond Bradbury jezsuita vallás- és történelem tanár, aki a Irgalmas Miasszonyunk (The College of Our Lady of Mercy) egyházi (katolikus) magánfőiskolán tanít. A hatvanas éveit taposó, radikálisan konzervatív atya híres (vagy hírhedt) arról, hogy minden bokorban démoni praktikákat lát. Ő terjeszti azt a rágalmat, hogy Stan tulajdonképpen az ördöggel cimborál és titokban fekete praktikákat űz, ám Stan jóval magasabb tudományos fokozata és társadalmi elismertsége, valamint Bradbury atya közismerten elvakult vallási fanatikussága (Darwin említésére például őrjöngő dührohamban szokott kitörni) miatt szavainak szinte senki sem ad hitelt. Maga Stan is csak mosolyogva reagált erre a hírre, és meghívta egy előadására az atyát, ahol - mint mondta: “élőben nagyon szívesen válaszol minden kérdésére a nyilvánosság előtt”, ám természetesen Bradbury nem ment el, és ezzel végképp elveszítette hitelességét az emberek többsége előtt. A katolikus főiskola hallgatói és támogatói, valamint a hithű Portlandi katolikusok között viszont már nem annyira osztatlan Stanislav népszerűsége. Az ellenségeskedés egyébként meglehetősen egyoldalú: az idős pap iránt Stan nem érez semmilyen haragot, leginkább szakmai féltékenykedésnek és elvakult vaskalaposságnak tartja az iránta érzett ellenszenvet.
54 évesen még mindig agglegény, ám annyira lefoglalja a sok könyv, kutatni való anyag és az egyetemi munkája, hogy nem is nagyon lenne ideje egy asszonyra. Kennebunk-i otthonát a házvezetőnője, a 65 éves özvegy Norma Jackson (Nonna néni) vezeti, ő gondoskodik arról, hogy Stan rendszeresen étkezzen és mindig puha ágy és tiszta ruha várja. Zsémbel is eleget a melegszívű asszony, amikor úgy belefeledkezik gazdája a munkába, hogy elhűl a finom étel, ám az évek alatt kölcsönösen mély szeretet és tisztelet alakult ki kettejük között, kicsit - kimondatlanul - úgy is tekintenek egymásra, mint anya és fia. A second empire barokk stílusú házhoz tekintélyes földterület is tartozik, ahol egy kisebb gyümölcsös és egy kis szőlészet is tartozik, utóbbiból - külön engedéllyel, saját használatra, “szigorú egészségügyi okokból” - saját termésű bort is készíttet.
Kennebunk-i háza
Prof. Stanislav Kositzky 54 éves korára már őszül, a sok görnyedéstől enyhén meggörbült háta miatt az átlagosnál kicsit alacsonyabbnak látszik, amit kihangsúlyoz egy kis pocak is. Fémkeretes szemüveget hord, és pipázik, időnként elszopogat egy pohár jó vörösbort is - bár a brandy az igazi kedvence, ám a szesztilalom óta ehhez csak ritkán jut hozzá. A tánc és a mulatozás nem az ő stílusa, de kedveli a klasszikus és a modern zenéket is, gyakran hagyja bekapcsolva a rádiót munka közben, hogy egy kis muzsikát hallgathasson gondolkodás közben. Imád olvasni, kedveli Agatha Christie regényeit, rendszeres olvasója a Portland Gazette-nek, a Boston Heraldnak és néhány tudományos havilapnak (Popular Science, National Geographic, stb.), valamint Nonna néni mélységes sajnálatára járat néhány okkult újságot is. A sporthírek közül csak a golf eredmények érdeklik.
Van otthon egy forgópisztolya (egy ősrégi LeMat) és egy vadászpuskája is (Winchester M1897), de csak igen ritkán használja őket, a puskát évente egyszer, a Kennebunk-i előkelőségek őszi vadászatán, akkor is inkább csak dísznek van a kezében, eddig még egy vadat sem ejtett el vele - persze nem is igyekszik elsütni. A pisztolyt amolyan otthonvédelmi célú lőfegyverként tartja, ám a szekrényéből csak a legritkább esetben szokta elővenni, akkor is csak azért, hogy megtisztogassa és ellenőrizze a lőszereket. Soha nem kellett még használnia, és őszintén reméli, hogy egy így is marad. Még akkor kapta apjától, amikor a Közel-Keletre utazott a régészcsoporttal.
Zeus
Szintén a Kennebunk-i házában van egy kutyája (Zeus), egy amerikai rókakopó (foxhound), és bár leginkább a házvezetőnő viseli gondját, mégis nagyon ragaszkodik gazdájához. Stan kedvenc időtöltése kiülni a ház háta mögötti hatalmas szilfa árnyékába, és a hintaszékben pipázva újságot olvasni. Meglehetősen nagy könyvtárral rendelkezik a házában, jórészt az ókori holt nyelvek szótáraival, különböző enciklopédiákkal, ókori és okkult könyvekkel és tanulmányokkal valamint újsággyűjteményekkel. Meglehetősen rendszerető ember: minden rendszerezve van a környezetében (erre nagyon háklis), mindig ugyanazon az útvonalon közlekedik, ugyanarra a kávézóba szokott beülni, és mindig ugyanazt fogyasztja (cafe latte, és scala - utóbbi egy olasz stílusú, szezámmagos fonott kalács-szerűség, New England-i specialitás). Származása, és gyerekkori kulináris élményei miatt a pirogok, a káposzta, a kolbászfélék és a krumpli nagy kedvencnek számít, ám a halat nem szereti: gyermekkorában apja torkán akadt egy szálka, amitől kis híján megfulladt, és ez az élmény örökre elvette a kedvét. Mindkét lakhelyén van telefon, hogy fontos ügyekben el tudja érni az egyetem.
Kennebunk városában köztiszteletnek örvend, ha ideje engedi időnként szívesen tart kisebb előadásokat a városi könyvtárban vagy az iskolás gyerekeknek. A Kennebunk-i Városi Történeti Bizottság tiszteletbeli tagja, és a városi könyvtár bőkezű adományozója, ahol szintén tiszteletbeli elnökségi tag. Közösségi munkájának és megbecsülésének jeléül felkérték békebírónak, ám bokros teendői és gyakori utazgatásai mellett ezt a megtisztelő feladatot nem tudta volna ellátni, ezért köszönettel visszautasította a lehetőséget.
Jelentősebb (ismertebb) munkái:
- Az ókori Perzsa birodalom tudományos vívmányai (diplomamunka)
- A normann hódítások nyugati terjeszkedése, avagy Grönland és Vinland meghódítása (doktori disszertáció)
- A kelta druidák hatása napjainkban (diplomamunka)
- Az amerikai őslakosok mitológiája és az európai legendák hasonlóságai (doktori disszertáció)
- Az okkult szimbólumok jelzésrendszere (tanulmány)
- A hellenisztika mágiája és alkímia (tanulmány)
- A Platóni hagyományok és a neoplatonizmus (tanulmány)
- A teozófia szakszkrit gyökerei (tanulmány)
- Elfeledett kultuszok virágkora a XX. század elején - avagy újra divatba jön az ókor (cikksorozat a Boston Globe-ban)
- Újkori mitológia: a természetfölötti a tudományok tükrében (cikksorozat a Portland Gazette-ben)
Utolsó kommentek