Ha WFRP-ről van szó, mindig van valaki, aki amiatt morgolódik, hogy random karrierrel indulnak a játékosok. Elmesélek egy sztorit, ami jól mutatja, hogy mindegy milyen karrierrel kezd az ember, azt lehet belőle kihozni, amit akarunk.
Egy játékos mindenképpen egy nemessel akart játszani. Karaktergeneráláskor elsőre sikerült kidobnia a "slave" (rabszolga) karriert, majd a GM engedékenysége miatti újradobáskor a "dung collector" (gyk. trágyahordó) jött ki. Innen indul a sztori.
A karakter egy köznemesi család másodszülött fiúgyermeke. Az elsőszülött az apa legnagyobb örömére fiú lett, így megvolt az örökös, a második gyereknek pedig mindenképpen lányt akart, hogy kedvenc fiának ne legyen konkurense. Késő ősz volt, amikor hét és fél hónaposan egy korai hóvihart kísérő erős hidegfront hatására koraszülöttként világra jött a karakter. Az orvos lemondott róla, mivel fejletlennek ítélte, ("A holnapot sem éri meg, uram!") az apa megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy nem fenyegeti veszély szeretett elsőszülöttét. Mindeközben az egyik szolgálónál (sokadik próbálkozás után összejött terhességről van szó) szintén megindult a szülés, de halva született a magzat. A ház úrnője titokban kicseréltette a két gyermeket - így az ura is nyugodt lehetett, a szolgálónak is volt kit felnevelni és az ő gyermeke is életben maradhatott, még ha nem is láthatta többet. A fiúcska jobb csípőjén ott volt a családi örökség: egy liliom alakú anyajegy, amely minden generációk óta minden fiúgyermeken megtalálható volt, így jobbnak látta az úrnő, ha egy távoli birtokra küldi a cseréről mit sem tudó szolgálóját a gyermekkel. A fiúcska a szolgák között nőtt fel, úgy élt, mint ők, semmit nem tudván arról, hogy ő egy nemesi sarj. Nem sokkal azután, hogy betöltötte 18. életévét, szokás szerint épp az istállót takarította, amikor hivatták a birtok nemesi kúriájába - ugyanis egy úr érkezett aznap, aki feltétlenül látni kívánta. A testőrei az uruk elé vitték, aki meglátva őt, és megérezve a belőle áradó fertelmes bűzt, fulladozva és orrát befogva a szoba túlsó felébe menekült, és azonnal végrehajtandó gyors fürdetést rendelt el. A fiút a testőrök nem nagy lelkesedéssel, de annál erőteljesebben a legközelebbi mosdóhelyiségben alaposan lecsutakolták, bár teljesen nem sikerült "szagtalanítani", mégis szalonképesebb lett, mint pár perccel korábban. Tisztálkodás után újra uruk elé vitték a testőrök az értetlenül álló fiút, aki megtudta, hogy az egyik birodalmi varázsló színe előtt áll, aki vizsgálatnak fogja őt alávetni. A testőrök vezetője elmondta, hogy a testi jelek* megfelelnek a keresett személynek, így a mágus ismeretlen szavakat mormolva (kicsit undorodó arckifejezéssel) megérintette a fiú homlokát (auraolvasás), pár percet szemlehunyva töltött, majd kijelentette, hogy megvan a keresett ember. A testőrökkel elküldte az ámuló fiút, hogy azonnal pakoljon össze, mert viszik atyái kastélyába, ahol apjaura már a halálán van, elsőszülött bátyja pedig pestis áldozata lett, így nincs örökös, és csak nemrég jutott tudomására, hogy halottnak hitt második fia él, ezért kerestette meg. A varázsló pedig rohant a fürdőszobába, hogy lemossa magáról ennek a bugris parasztnak az orrfacsaró, ocsmány bűzét - és az ajtóban egy nagy sikítás után elájult - ugyanis a szolgái az ő fürdődézsájában mosták le a fiút, és el lehet képzelni, hogy milyen mocsok maradt utána... :)
Később (a következő, GM által engedélyezett noble carrier) kitanulta az úri módit a fiú, de nem maradt ősei birtokán, hanem elment világot látni, ha már lett hozzá tehetsége (azaz pénze).
Egyszóval így lett egy trágyahordóból nemes úrfi.
* liliom alakú anyajegy
Utolsó kommentek