A megszokott asztal melletti szerepjáték mellett létezik egy kisebb tömeget megmozgató válfaj is: az élő szerepjáték.

A normál rpg-ző embereket is gyakran szokák nem normálisnak titulálni, de a live-ozókat egyenesen hibbantaknak gondolja mindenki - főleg, ha játék közben látják őket. Besz@ribb liveozók ilyenkor azt szokták motyogni a döbbent szemtanúknak, hogy ők igazából csak hagyományőrzők... :)

Kis hazánkban leginkább a Vampire Live-nak vannak hagyományai (lásd: Alkony Lánya), tudtommal ez az egyetlen, országos szinten (is) szerveződő élő szerepjáték, ami évek óta jelen van. Most a belső viszályokra és torzsalkodásokra nem kívánok kitérni, aki kis hazánkban él, az pontosan tudja, hogy ez nálunk természetes dolgonak számít.

Én több, mint 10 évvel ezelőtt csöppentem bele az élő szerepjátékba, persze Vampire Live volt, de mivel 150 kilométer távolságra volt a játék (plusz az eredeti társaság is szétvált), ezért két alkalom után részemről befejezettnek nyilvánítottam Live-os pályafutásomat, de kétségtelen hogy sok élménnyel lettem gazdagabb.
Az egyik az volt, amikor a kettévált csapat kereste egymást a városban, de mindig elkerültük egymást - no ez csak szimplán  nevetséges volt akkor és ott. Amikor egy szépen kivitelezett szerepjáték közben (lakótelepi parkoló, látványos csatajelenet, stb.) megjelentek a rendőrök villogóval és szirénával, az már egészen más tészta volt, a közeli kukák alatt pillanatokon belül halomba gyűltek a fegyvernek látszó tárgyak. :) Aztán ott volt még az a szitu is, amikor egy helyi kocsmában átadta az "ellentábor" az ultimátumot, a helyi alkeszok meg csak döbbenten néztek, hogy "mijazistenvammá".

Nem tudom, hogy másnak is vannak-e élményei, mindenesetre szívesen olvasnám ezeket a kommentek között.