Tartalomjegyzék:
Ugrás Ostland tartomány leírására
Ugrás Jägerhof leírására
Ugrás Jägerhof térképére
Ugrás a Jägerhof-i emberek leírására
A falu az Öregvilágban, a Birodalom északi csücskében, Ostland tartományában található. Az alacsony életszínvonal és a mindennapi betevőért való küzdelem határozza meg a falu lakóinak mindennapjait, igazi istenhátamögötti hely.
A falut egy régebbi modulomhoz hoztam létre, de ebben a leírásban nem szerepeltetek kalandötleteket, csak a falu és a jelentősebb NPC-k leírásait.
Lássuk az ismertetőt:
Hivatalos egyenruha és zászló:
Hivatalos név: Ostland Nagyhercegség
Választófejedelem: Valmir von Raukov
Államforma: feudális, hadbíróság van érvényben
A főváros: Wolfenburg
A tartomány színei: fekete és fehér
Kattintással nagyítható!
(Ha valaki nem járatos a WFRP világának földrajzában, akkor ITT találhat segítséget)
Ostland a Birodalom északi tartománya, és a legkevésbé vendégszerető a hely Birodalom összes tartománya közül. Sűrű erdő takarja nagyrészét, közepét pedig a Birodalom legmagasabb pontja, a Középső Hegység foglalja el. Északon Kislevvel határos, nem messze vannak a trollok és az Északi Puszták. Nyugaton Nordland, délnyugaton Hochland, délkeleten pedig Talabecland határolja. Itt laknak a legkevesebben a birodalomban, de az itt élők szívósabbak a mostoha körülmények miatt.
Az Árnyak Erdeje borítja a tartomány jelentős részét. Groteszk, eldeformálódott fák és gombák hazája, erdei goblinok, beastmenek, óriás pókok és káosz teremtette szörnyűségek élőhelye. A káosz burjánzó hajtásai már ott vannak az erdő mélyén, bizarr titkokat rejtve. Bizonyos helyekre még soha nem tette ember a lábát, és a túl messze merészkedő erdőjárók gyakran soha nem térnek haza... Még a növényzet is veszélyes lehet, kúszóindák, folyondárok, állati intelligenciával rendelkező húsevő növények élnek a sűrűben élelemre várva.
A Középső hegységben banditák és káosz csapatok, valamint Ogrék tanyáznak - utóbbiak szolgálnak a tartományi hadseregben is, erejük és kegyetlenségük messze földön híres. A hegy mélyén egykor a törpék városa (Karak Ghuzmul) állt, de a törpék kivonultak belőle, bejáratait lezárták, az utakat kövekkel tették járhatatlanná, papjaik rontást mondtak rá. Néhány bátor vállalkozó megpróbálta megtalálni az ősi törpe tárnákat, de egyikük sem járt sikerrel.
Az ostlandi emberek messze földön híresek keményfejűségükről és csökönyösségükről, de szívósságuk és túlélőképességük is közismert. A viccek szerint bármit megesznek, még a kőlevest is. Konokok, intoleránsak, és büszkék, de gyakorlatiasak és hidegfejűek. Az Ostlandi faluk a megélhetésért küzdenek, és a beltenyészet sújtja őket, így falvaik nagyobbak a szokásosnál és családi szinten szerveződnek.
A pénzt prémkereskedelemből, ónból és fából készült dolgok, só és sajt exportjából származik, a pénz herdálását nagyon gyűlölik, mellesleg önellátóak.
Minden faluban van Sigmar szentély (több is!), annak tiszteletére, hogy Sigmar saját kezűleg győzte le anno a tartományt fenyegető nagy sárkányt.
Ostland és Kislev határán (Smallhoftól észak-keletre) lévő kicsi, elmaradott falu, a térképek egy részén még csak nem is jelölik. Az Árnyak Erdeje veszi körül, a faluszéli irtásokon az önfenntartásra elegendő mezőgazdasági termelés folyik (búza, rozs, zab, árpa, köles), a falakon belül a háztáji kertekben zöldségeket (krumpli, saláta, répa) szoktak vetni. A falu központi helyén a kocsma, a faluház, a barakk (a bitóval és a kalodával) a kőkút és a Sigmarnak szentelt templom áll. A kunyhókat a háztáji kertek veszik körül, ezt övezi a 4 méter magas rönkpalánk (belül földdel megerősítve), ezen kívül pedig a szántók és legelők találhatóak. A faluban néhány haszonállat található (1-2 öszvér, ló, tehén és ökör), egy kevés háziszárnyas, valamint egy kisebb (15-20 állatot számláló) juhnyáj, utóbbiakat a közeli dombokra szokták kiterelni. Az adó 30% - mindenből, ezt a földesúr adószedői gyűjtik be meghatározott időnként (aratás vége, stb.), melyet a bürgermeister felügyel, év közben a falu raktárába és magtárába gyűjtik ezeket is.
A Sigmar-templom
A falu lélekszáma nagyjából 30 fő (a kor szokása szerint a munkaképes férfiakat számolva, ez kb. 20 család). Ide nem jutnak el különleges, vagy jó minőségű áruk, de a szegénység miatt nem is tudnák megfizetni. A célszerűség határoz meg mindent (nem kell, hogy szép legyen, nem kell, hogy a legjobb legyen, elég ha megfelel a célnak), így az átlagos termékminőség igen gyenge (poor). Az ittenieknek az éves átlagkeresete 6 arany, azaz havi szinten 10 ezüst, vagyis heti 600 réz, azaz napi 85 penni. A ruházatuk durva szőttes, és bőr, téli időszakban állati szőrmével védik magukat a dermesztő hideg ellen. az asszonyok vastag kendőt, a férfiak kucsmát viselnek. Írni olvasni a vezetők kivételével (bürgermeister, jegyző, strázsamester, káplár, pap) szinte senki nem tud. Havonta jön egy kisbíró a közeli városkából, aki kidobolja a híreket, egyébként a káplár vagy a jegyző szokta a falusiakat tájékoztatni.
Falusi házak
A rendre a katonák vigyáznak, a strázsamester a falu katonai vezetője, helyettese a káplár, alá pedig négy talpas tartozik. Felszerelésük elég szegényes (alabárd, bőrvért), de megfelelő katonai kiképzést kaptak. A falu minden harcképes férfija tagja a milíciának, ők váltott rendszerben teljesítenek szolgálatot, gyakorlatilag tartalékosok. Fegyverhasználati alapismereteket mindenki kapott, hisz közel a határ, és az erdőben is veszély leselkedik a gyanútlan kóborlóra. Védekezésre vannak berendezkedve, gyakorlatilag megvan mindenkinek a helye, hogy hol kell a palánkot védenie veszély esetén. A probléma csak a fegyverzet... Lándzsák helyett kiegyenesített kaszák, balták, vasvillák és egyéb ad-hoc fegyverek vannak csak. Napnyugtakor zárják a kapukat, tilos éjjel kimenni. Három ember ad őrséget éjszaka, a két talpas a két kapuban, és egy milicista a főtéren.
Falusi házak
Jelentéktelen kereskedelmi útvonal halad át a falun északkelet-délnyugati irányban, a fakitermelésből származó faanyagokat szállítják a tartomány belsejébe rajta, naponta 3-4 négyökrös társzekér a forgalom. Hajnalban napszámosokat visznek, délben enni- és innivalókat, visszafelé pedig fát szállítanak. A kocsma régen fogadó volt (amíg működött a bánya), a neve "Fogadó a Jószerencséhez", mára már lebontották a szállás részt, csak a söntés maradt. A régi időkre csak az öntött ón kupák emlékeztetnek, melyekbe a falu és a fogadó neve van beütve. Bolt, kereskedés nincs a faluban, nincs is rá szükség, általában mindenki megtermeli a szükséges dolgokat, egyebekben cserekereskedelem folyik, nagyritkán a főtéren tartanak piacnapokat, időnként pedig vándorkereskedők jönnek a faluba.
Falusiak
A Gerec-dombok
Délkeleti irányban a Gerec dombok találhatóak. A faluból a Nagy-Gerec látszik leginkább, mögötte szinte elbújik a másik domb. A Kis-Gerecet jórész nyírfaerdő fedi, az erdőjárók szerint jó vadász- és gyűjtögető hely, sok ehető bogyó és gyümölcs terem meg rajta. A Nagy-Gerecen régen erdőkitermelés folyt a híresen szép (görcsmentes) dolmafák miatt, azonban a mértéktelen kitermelésnek hála mára már csak mutatóban maradt rajta egy-két öreg, kiszáradt fa. A dombot gyér növényzet, jórészt bokrok fedik, valamint a domb keleti oldalából egy kis csermely ered, mely a két domb közé kanyarodva délnyugat felé folyik, azonban időszakos vízfolyásként csak a csapadékos időszakban duzzad meg. Egy ideig ide hozták fel több faluból is a birkákat legelni, de az állatok lepusztították a növényzetet, így a talajerózió az egyik özönvízszerű, napokig tartó esőzés miatt oly mértéket öltött, hogy a domb déli feléről gyakorlatilag eltűnt a termőtalaj jó része: az agyagos altalajig alámosta a víz, és lecsúszva maga alá temette a két domb közötti Rokovič-i tisztást és az évtizedek óta használaton kívüli, beomlott ónbánya bejáratát is. Most már csak Jägerhofból hozzák ide ki a nyári időszakban a nyájat, melyek az északi oldalon legelnek, hisz délen szinte csak a csupasz szikla maradt. A domb tetején valaha kőépület állhatott, amire már csak egy-két szikladarab emlékeztet, a falubeli kőházak (kápolna, barakk) anyagát is innen hordták el régen. A nyugati oldalon a domboldalban egy düledező, Sigmarnak szentelt kis fakápolna áll, ide szokott a falu a tavaszi és az aratási ünnepekkor kivonulni. Alatta, a domb lábánál van a falu temetője.
A Nagy-Gerec dombi Sigmar-kápolna (fénykorában)
A falu hozzávetőleges térképe:
Kattintással nagyítható!
Bürgermeister: A falu vezetője Ulan Petrovič, aki Vladimir Trocan nemesúrnak tartozik elszámolással, lévén ez az ő birtoka. Negyvenes éveiben járó, szikár, mosolytalan, gyomorbajos ember, az utóbbi időben pedig igen gondterhelt. Heti rendszerességgel utazik a városba, hogy híreket továbbítson és utasításokat kapjon. Ő a helyi igazságosztó és bíró egy személyben. A köznéppel ritkán kerül kapcsolatba, leginkább a jegyzőn keresztül érintkezik az emberekkel. Talán tíz éve lehet, hogy felesége belehalt a szülésbe, sajnos ikergyermekei sem éltél túl anyjukat.
Jegyző: Janko Walter, égővörös hajú, halványan szeplős fiatalember, a városban tanulta a betűvetést, gyakorlatilag a bürgermeister titkára. Szinte minden idejét a faluházban tölti, a régi iratokat és a könyveit bújja, ha épp nem valami hivatalos iratot körmöl. A pletykák szerint elszegényedett nemesi család sarja.
Strázsamester: Ruuk Tevje. A kihelyezett katonai-rendfenntartó erők vezetője. Félszemű (arca bal felén hosszú forradás), rövid, őszes hajú, kerek képű, kissé pocakos figura. Kardot hord, fontosságát hirdetve mindig a tartomány hivatalos katonai egyenruháját viseli, díszes páncélját csak külső őrjáratkor vagy veszély esetén veszi fel. Tudni róla, hogy háborús veterán volt korábban, az a szóbeszéd járja, hogy a Határhercegségekben szerezte sérüléseit. Kevés szavú, de keménykezű ember. Alá tartoznak a talpasok és a milícia, de az erdőjárók tevékenységét is ellenőrzi. Elég elfoglalt ember, a hétköznapi ügyekkel helyettese foglalkozik.
Káplár: Janič Pavlo. Barna hajú, barna szemű, bajuszos, középkorú, baltaarcú figura. Gyanakvó, kicsit alacsony, viszont annál izgágább, parancsolgatós típus. Az egyenruha zekéjét viseli, karddal van felövezve. Ő intézi a kisebb ügyeket, kikérdezi az átutazókat, őrjáratokat vezet a környéken, az őrbeosztásokat is ő készíti, ő felügyeli közvetlenül a talpasokat.
Talpasok: négyen vannak, a harmincas éveikben járnak. Fedor (nagyhangú, részeges) ember, Jurij (a falu nőcsábásza), Bozo ("a mintakatona") és Jakov (az izompacsirta). Kiképzett katonák, fegyverzetük alabárd. Külső őrjárat esetén keményített bőrvértet öltenek.
Kocsmáros: Berthold. Középkorú, szikár ember, inas kezein észrevehető, hogy egykor erős ember lehetett, de a nélkülözés rajta is meglátszik. Fekete haját varkocsba fonja, első fogai hiányoznak. Kocsmájában csak italok vannak, abból is a legolcsóbbak, leginkább helyi "párlatok". Szállása nincs, csak istálló, szénával. Ő a milícia kinevezett káplárja, hisz régebben katona volt. Felesége egy kerek parasztasszony, nem szokott a kocsmában megfordulni, ő tartja rendben a kertet és a gyerekeket, és ő a helyi bába is.
Pap: Diether Eisse, a helyi írástudó, Sigmar öreg követője. A hangja már reszket, a járás nehezére esik, többnyire olvasással és jótanácsok adásával foglalkozik, ő a falu bölcse. Hosszú fehér haja és szakálla összefolyik, kék szeme már fáradt, rövidlátó. Sokat pihen hajlott korára való tekintettel, beszéde gyakran elkalandozik, és egyre többet felejt.
Molnár és mészáros: Ottó. Nagydarab, kopasz, markos, lapáttenyerű ember. Öszvérhajtású őrlőmalma a falu szélén áll, oda hordják az asszonyok az őrölni valót, de mivel ez csak időszakos tevékenység, ezért mészárszéket is üzemeltet. Ludviggal és Jakovval minden évben megmérkőznek a falu legerősebb embere címért - váltakozó sikerrel. Felesége kosárfonással és bőrkikészítéssel is foglalkozik.
Ezermester: Hugo. Vékony, nyüzüge figura, de szinte mindenhez ért. Valamennyire. Javít, foltoz, mér, épít - mikor mire van szükség. Amolyan helyi Mekk Mester - emellett a pletykák nagymestere. Lepárlója készíti a helyi alkohol döntő többségét. Jelenleg a fűrészmalom újjáépítésének tervein dolgozik. Pár éve majdnem elvesztette szeme világát, amikor új pálinkafőzőjét üzemelte be (és az felrobbant), de papnak és a javasember füveinek hála nem lett komoly baja, csak a jobb szeme néz ki úgy, mintha folyton be lenne dagadva.
Javasember: Jeske, a helyi gyógyító kuruzsló. Középkorú, kopaszodó, bal lábára egy gyerekkori betegség miatt sánta ember. Gyógynövényekkel és gyógyítással foglalkozik, gyakran összedolgoznak a pappal. Komoly baj esetén egy városba szállítják a beteget vagy kirgurust hívnak - már ha van rá pénz. Soha nem látják kedvenc sarlója nélkül, amivel a gyógynövényeket szokta gyűjteni.
Juhász: Rudi, hórihorgas, hajlott hátú, magának való, szótlan ember. Kucsmája, szűre és kampós botja messziről mutatja mesterségét. Kutyájával télen-nyáron a rábízott jószágokkal foglalkozik, nem mellesleg hozzá fordulnak, ha a háziállatoknak bármi baja van. Hosszú idő után született csak gyermekük, és hiába lett fogyatékos, mégis ő a legnagyobb kincsük.
Kovács és lócsiszár: Ludvig, tagbaszakadt, nagyszakállú figura, mindig morog valami miatt, de ő az, akire a bajban mindig lehet számítani. Hatalmas kalapácsával egy ökröt is le tudna teríteni. Sajnos a városból kapott rossz minőségű vas alapanyag megkeseríti az életét, de igyekszik a legjobbat kihozni belőle.
Ács és asztalos: Salke, a legalacsonyabb férfi a faluban, mokány, szakállas, kopaszodó ember, Hugo jóbarátja. Ők ketten mindig törik valamin a fejüket, legutóbb egy hajítógépet építettek - a végeredmény éppen csak nem lett emberhalál. Szabadidejében fafaragással és szobrászkodással is foglalkozik - mérsékelt sikerrel. A háta mögött a falu bolondjának hívják az emberek.
Erdőjárók: Heinz és Paul. Ikertestvérek, apjuk nyomdokain járnak. Ők ismerik legjobban az erdőt, vadásznak a falunak, és ellenőrzik az erdőt. Jó íjászok. A mai napig emlegetik kishúgukat, akit farkasok öltek meg, mikor még gyermek volt.
Utolsó kommentek