RPGs blog

Egy igen lelkes finn indie csapat belevágott, és megcsinálta a régi (kedvenc) ős-rpg-k modern változatát. Aki ismeri az Eye of the Beholder szériát, annak nem lesz ismeretlen a játékmechanizmus (dungeon, treasure, xp, artifact, no meg rejtvények), ám a grafika nem kicsivel szebb. Sajnos ez a gépigényen is meglátszik (ajánlott: Quad 2.66 GHz, 4 GB RAM, min. 512 video RAM shader 3.0-val, OMG!), tehát nem túl régi vas, vagy játékgép szükségeltetik hozzá, az irodában az üres percek eltöltésére valószínűleg nem lesz alkalmas. A megjelenés április 11, de már előrendelhető, most csak 12 dolcsiért.

Weboldal: http://www.grimrock.net/

Trailer:

Érdekes történelmi cikk (tehát nem RPG, bár ilyen vonatkozásai is vannak) a lemil blogon:

Kard és varázslat: a zsoldoskatonák babonáiról

PS: az első bekezdésben lévő Warhammer RPG-s utalás kifejezetten hülyeség, ugyanis alig pár varázscucc van a játékban, a D&D és a M.Á.K.O.S. ilyen szempontból viszont tökéletes (elrettentő) példa lenne.

PS2: a cikk valójában Ráth-Végh István: "Az emberi butaság kultúrtörténete" című könyvének kivonata

Index cikk a KJK könyvek 30. évfordulója alkalmából:

http://index.hu/kultur/2012/02/24/30_eves_a_kaland-jatek-kockazat_sorozat/

(Megjelent a Cantina News 3. számában)

Bár több cikk született már a középkori várakról, mégis vannak olyan területek, amikről kevesebb szó esik. Ebben a cikkben a várakkal és azok bevételével összefüggő információkat gyűjtöttem össze, ami segítség lehet a mesélőknek, hogy megtervezzenek egy korhű várostromot.

Kezdjük a legegyszerűbb és legrégebbi formával, a palánkvárral. Ezt általában egy kör (vagy ovális) alakban levert, kissé kifelé hajló cölöpsor, amely falként állja útját a betolakodóknak. Gyakran két párhuzamos palánk is húzódik egymástól 1-2 méterre, melynek közét földdel és agyaggal töltik ki, így jóval erősebb lesz a fal. Ha lehetőség van rá, valamilyen dombra szokták építeni, mert egyrészt felfelé mindig nehezebb rohamozni, másrészt jobb kilátást biztosít. Ezt gyakran - 20 és 250 (!) méter közötti szélességben - eleven sövénygát is védheti, melyet galagonya, szeder, szömörce és más szúrós bokrok és kúszónövények sűrű összefonódása alkotja. Ember legyen a talpán, aki ezen átverekszi magát! A palánkvár pusztákon (gyepű) gyakorta fordul elő; olcsó és viszonylag rövid idő alatt felépíthető.

A Harmadik szám témái:

• Deep Strike Klub bemutatkozása
• Holdfénycon 2011 beszámoló
• War of the Ring sarok
• Aranykor legendája szerepjáték ajánló
• Mesterkurzus: Középkori várak és ostromaik I. rész
• Alien 2179: Crusader század
• Star Wars: Hekrin halálkommandó
• Sorozatgyilkos: Terra Nova

Tovább a Cantina oldalára, ahonnan PDF formátumban letölthető a második szám: CANTINA NEWS 3.

 (Megjelent a Cantina News 2. számában)

Sokak fantáziájában úgy él, hogy a középkorban díszes tollú kulcsokkal nyitották és zárták a maihoz hasonló lakatokat és zárakat. Érdemes azonban tudni, hogy a most közismert zárak csak a XVIII. századtól jöttek divatba, előtte bizony más - sokkal “egyszerűbb” mechanikájú, bár hasonló elven működő - szerkezetek voltak elterjedve.

Már az ókori görögök és rómaiak korától ismertek képek és ábrázolások, melyek kulcsok, illetve zárak tűnnek fel; sőt ekkoriban a kulcs olyan státusszimbólum volt, mint a ‘90-es évesben a mobiltelefon: akkoriban a nyíltan, övön vagy nyakban hordott kulcs egyszerre jelképezte a tulajdonos gazdagságát, és jelezte azt, hogy “hozzám felesleges betörni, az értékeim védve vannak”. Akkoriban igen drága mulatságnak, sőt egyenesen fényűzésnek számított az ilyesmi, és az akkor lakatos szakma inkább hasonított egy mechanikai mérnök tevékenységére, mint egyszerű iparos munkára.

A középkorban a kulccsal nyitható lakatok és zárak jobban elterjedtek, egyre díszesebbek és egyre bonyolultabb szerkezetűek lettek, a kulcsok tollai is egyre bonyolultabb formákat öltöttek, és elkezdődött a miniatürizáció is: a tenyérnyi nagyságúaktól az egészen apró, pár milliméteres darabokig mindenféle formájú kulccsal találkozhatunk. A zárkészítés titka azonban csak a beavatottak számára volt hozzáférhető, szigorú céhes szabályok - és a mesterek szakmai féltékenysége - miatt csak kevesek kiváltsága volt ezek megismerése. Persze akkoriban is ismert volt a “reverse engineering”, azaz a kész termékből, annak szétszerelésével, alkatrészekre bontásával a felépítés tanulmányozása, a “know-how” kinyerése, így akit nem fogadott maga mellé egy mester, vagy esetleg az ellentábort (lásd: tolvajok) erősítette, annak más módja nem volt arra, hogy elsajátítsa a szakma fortélyait. Csak hát ugye egy már beépített zárat tanulmányozni igen nehéz volt, és egy esetleges betörés esetén sem volt túl sok idő az ilyen aprólékos műveletre.

A Cantina News-ba készült cikkeim ezen a blogon is olvashatóak lesznek, de csak utólag, ha az adott számot követő új újság megjelenik (tessék elolvasni abban, sok érdekes cikk van benne!). Mivel a Cantina News 2. számában volt olvasható az első cikkem, és napokon belül várható a 3. szám megjelenése (amiben szintén lesz cikkem), ezért nemsokára felkerül ide a bejegyzések közé is a korábban megjelent írás.

Stay tuned!

PS: az első három cikk általános középkori témájú, ami jól felhasználható a fantasy szerepjátékokhoz is.

Boldog karácsonyt kívánok

minden kedves olvasónak!