Az első alkalom, amikor szerepjátékkal találkoztam, még általános iskolás koromban történt. Idősebb, már középiskolás éveik végén járó srácok mutatták meg nekem az Eye of the Beholder számítógépes játékot, ami azóta is nagy kedvencem. Nem sokat értettem a működési mechanizmusából, de lelkesen játszottam vele. Csak később jöttem rá, hogy az tulajdonképpen egy szerepjáték, az AD&D alapján íródott.
Később, gimnáziumi éveim elején történt, hogy egy tévéreklámban megláttam egy könyvet, ami felkeltette az érdeklődésem. Egy Kaland-Játék-Kockázat könyv volt, az Országút Harcosa. Azonnal rohantam is az újságárushoz, de ott csak a Gyíkkirály szigete volt meg, persze azért lecsaptam rá. Öcsémmel együtt rongyosra olvastuk, és természetesen mindig vártuk, hogy mikor jelenik meg újabb KJK könyv, a végére egész szép gyűjteményünk lett.
Aztán megvettük a Titánt (ami a KJK könyvek világát írta le), majd jött a "Harc és Varázslat" néven feltűnő "valódi" szerepjáték, amit a közeli könyvesboltban, találtunk véletlenül. Abból mesélgettünk egymásnak olyan igazi amatőr szinten. Végül megtudtam, hogy az egyik osztálytársam AD&D-t játszik az iskolatársaimmal, és egy véletlennek köszönhetően (jókor voltam jó helyen) sikerült bejutnom a csapatba. Gyorstalpalón megtanultam az alapokat, aztán már indultam is mint 3/2 szintű tolvaj/pap. Kaptam indulásként egy varázsbuzogányt, ami sárkányok ellen +2-es volt. Na itt kezdtem kicsit aggódni, végül nem is tartott sokáig a pályafutásom, mert nagyon kemény játékok voltak, amit kezdőként nem tudtam lépést tartani a többiekkel.
Hamarosan megjelent a MAGUS, amit akkor mindenki nagyon várt már, persze az elsők között álltunk sorba érte, és megindultak a véget nem érő partik. Még a helyi klubba is beléptünk, kipróbáltuk a Star Warst, Shadowrunt, később jött a Codex, Requiem, Cthulhu, Cyberpunk és még ki tudja hány egyalkalmas játék...
Majd megjelent magyarországon a Magic kártyajáték. Emlékszem zsákszámra vettük a paklikat, és hatalmas csatákat szerveztünk. Később a Spelljammert (szintén kártya) is kipróbáltuk, de az már nem aratott akkora sikert köreinkben. Egy idő (pár év) után aztán kopott a dolog fénye, bár a "főiskolán" is stabil partiban nyomtuk a MAGUSt, de akkor már a viszálykodásról és az ellenségeskedésről szólt a szerzők és tulajdonosok között minden, raáadásul a szabályok is össze-vissza változtak.
Ebben a csapatban volt egy srác, aki egyszer elhívott magához, és a káosz űrgárdistái ellen játszottam először terepasztali stratégiai játékot. Igen, ez volt a Warhammer 40.000. Innen nem volt megállás, jött a Necromunda, majd egy nagyobb szünet után folytatódott minden, még a Warhammer Fantasybe is belekóstoltunk (igaz, először az RPG-be, és csak később a terepasztalos verzióba). Évekkel ezelőtt kipróbáltam a live szerepjátékot is, vidékra jártam le, Vampire-t játszani, érdekes élmény volt, de végül nem tartott sokáig.
Így jutunk el a jelenig. Most éppen lecsengőben van a terepasztalos játék nálam és újra a szerepjátékok felé fordult a figyelmem, a tulajdonképpen a blog elindítása is ennek köszönhető.
Utolsó kommentek