Történt pedig azokban a napokban, amikor először jelent meg a mágus magyar szerepjáték, hogy éjt nappallá téve játszottunk, faltuk a regényeket, és örültünk vala. Aztán ahogy teltek az évek, kezdtünk rájönni, hogy ez már olyan szintű high fantasy, amit valószínűleg némi gyom letüdőzésével sikerült megalkotni. A kiegyensúlyozatlan, rossz szabályoknak köszönhetően félisteni karakterek rohangáltak Ynev földjén, akiknek még az intim piercingjük is mágikus volt. Katasztrófa. Talán a regények tették túl magasra a lécet, és mindenki zászlóháborúkat akart nyerni, vagy talán túl sok vérpistike kezdett játszani a mainstream sodró folyamát követve - ezt már nehéz megállapítani utólag. Meguntam, elegem lett - vagy talán pontosabb kifejezés, hogy megutáltam. Talán ennek is köszönhető, hogy azóta a "realisztikusabb", földhözragadtabb low-dark fantasy az, amit igazán tudok élvezni.
Elég sok csapatban játszottam anno mágust, de egyik sem volt mentes a fent felsorolt dolgoktól. Nem találtam sem akkor, sem később olyanokat, akik ne tápolták volna fel a karaktereiket - ami érthető is, hiszen ilyen a rendszer, ezt támogatja, erre bátorít a szabálykönyvek minden sora. Azóta már számtalan variációját kiadták az eredeti szabályoknak, de egyiknél sem érzem azt, hogy az eredendő hibákat ki akarták volna javítani, inkább csak új köntösbe öltöztették a tápos-mákos félisteneket.
Sajnálom a dolgot, mert mégiscsak a legnépszerűbb hazai szerepjátékról van szó, ami meglepően széles körben vált ismertté. Sajnos nekem ez a világnézet nagyon nem jön be, amit képvisel, de szívesen olvasnék ellenvéleményeket.
Utolsó kommentek