Nyilvános elzárás
A kalodák (két kéz és/vagy két láb bezárva), pellengérek (fej és két kéz bezárva) a kisebb büntetések közé tartoztak, az oda kitett elkövetők ki voltak téve a csőcselék gúnyolódásának és mocskolódásának, nem volt ritka hogy megdobálták őket rohadt gyümölccsel, vagy ürülékkel, súlyosabb esetben kövekkel is, néha meg is verték őket. Ritkán, de előfordult az is, hogy meglincselték a bűnöst. Néha - leginkább nők esetén - láncos pellengért is használtak, ilyenkor egy oszlophoz volt láncolva az illető nyakbilincse. Az is előfordult, hogy meztelenül, éhen és szomjan, forgalmas helyre kiakasztott ketrecben tartottak bezárva embereket, sokan ott is haltak meg, maradványaik pedig hónapokig rothadtak a rácsok mögött.
Tömegzárka
A középkorban gyakran egy közös helyiségbe zárták az elítélteket, nem volt ritka, hogy azok családjukkal, háziállataikkal vonultak oda be. Ha egy kis helyre sok embert zsúfolnak össze, az már önmagában elég nagy kínzás - a XVIII. századig nem volt szokás elkülöníteni a foglyokat. Az önfenntartást mindenki úgy oldotta meg ahogy tudta, nem járt senkinek semmi, csak ha (busásan) fizetett érte. Rokonok, ismerősök, barátok hordhattak be élelmet, de azt alaposan "megsápolták" az őrök. Előfordult az is, hogy a szegényebbeknél azért, hogy egy kis moslékot kapjon a bebörtönzött, a lánya és felesége is áruba bocsátotta a testét az őröknek.
Magánzárka
Sok helyen alkalmazták az olyan kis cellákat, ahol lefeküdni, de még leülni sem volt hely (1,2 m2 - 60 cm2 alapterület). Néha egyszerűen arra kényszerítették a foglyot hogy ne mozduljon el egy bizonyos helyről hosszú órákig (pl. hátul összebilincselt kézzel, csuklyával a fejen előredőlni a falnak). Ha a cella falait vízzel kevert klórmésszel mossák le, fullasztó, égető gázkamrává változtatja a helyiséget. De a cayenne-i bors savas, szúrós füstje is könnygázként hat a bezárt rabra. Az erős zaj és a vakító fény ugyanúgy elviselhetetlen hosszú ideig, mint a sötét és a csend.
Élet a börtönben
A börtönön belül kaotikus állapotok uralkodtak, a bent szerveződött bandák irányították a tömeget, gyakori volt a nemi és fizikai erőszak, a gyengébbeket kifosztották. Nem volt ritka, hogy a börtön vezetője a belső rend megtartását a bandákra bízta, cserébe bizonyos előjogokért. Akkoriban a börtön őrzése vállalkozás volt, nem volt céljuk az elítéltek megnevelése, a lényeg, hogy minél több csengő érme üsse az börtön tulajdonosainak a markát.
Kínzóeszközök
"Az igazság a tanú testében van: a kínzómesternek a dolga ezt a fájdalom útján feltárni." - tartotta a középkori igazságszolgáltatás.
- Egyszerű eszközök
Akármi lehet kínzóeszköz, a legegyszerűbb a kéz vagy a láb, de bármilyen épp a kéz ügyébe akadó tárgy azzá válhat (égő cigaretta, szék, kulccsomó, öv, stb.). A kötelek, kampók, feszítőkerekek, tüskék, fogók, tüzes vasak használata kínvallatáskor általános volt. A botokkal, vesszőkkel, rugalmasabb rudakkal történő ütlegelés régi kínzási módszer, de az ostor és a korbács is gyakorta használt eszköz - ezeket nyilvános büntetéseknél is alkalmazták.
- Nyújtó
A nyújtót már az ókorban is ismerték és használták, az áldozat kezeit és lábait ellenkező irányba feszítve okozott iszonyatos fájdalmat, ugyis először csak az ízületek ugrottak ki a helyükről, majd az inak szakadtak el. Mindeközben gyakran verték, vagy forró folyadékkal (ólommal, zsírral, olajjal, szurokkal, stb.) locsolták az áldozatit. A kínpad lehetett vízszintes, függőleges vagy szögben döntött is. Az X alakú kínpadon négy irányba feszíthetőek meg a végtagok, ez még fájdalmasabb volt. Pont ellentétes módon működött a "hóhér lánya", ami egy összeszorítható vasgyűrű volt, ami a gugoló áldozat háta, karjai és lábszára körül futott, megszorításával pedig összepréselte azokat, borzalmas kínt okozva.
- Gúzsbakötés, fellógatás
A gúzsbakötésnél összekötik a nyakat és a lábakat, olykor a kezeket is, így kényszerítve természetellenes pózva a testet, gyakran úgy, hogy a kis mozdulatokra is szorosabbra húzódik a kötél.
Az is gyakorinak számított, hogy kezeinél fogva fellógattak valakit és alátámasztás nélkül (értsd: a levegőben lógtak a lábai) órákig ott hagyták. A gyötrőbb változat az, amikor a hátul összekötözött kezeknél fogva lógatták fel az áldozatot. Fokozhatta a kínt, ha még súlyokat is aggattak a lábakra.
- Prések és szorítók
A prések és szorítók egy testrészt vagy akár az egész testet is összenyomhattak, utóbbinál 150-200 kiló súlyt is tehettek az illetőre, hogy megtörjön. Ez lassú szenvedés volt, és ha nem hagyták abba, akkor halállal végződött. Az ujjprések mellett (amik hamar véres pépet csináltak a kezekből) a fej, illetve homlokszorítók is használatban voltak.
- A kínhalál
A felnégyelés, karóba húzás, lefejezés, keresztre feszítés, akasztás, kerékbetörés a legismertebb ilyen kivégzési módok.
- Tűz és víz
A tűzpróba mindig is részét képezte a kínzásoknak, ez egy testrész megégetésétől a máglyára vetésig számtalan formában létezett. A forró olajban (esetleg ólomban, stb.) megsütés szintén hasonló kínzási módszer volt.
A vízpróba lehetett forró vízbe nyúlástól, a leforrázáson át az összekötözve mély vízbe vetésig bármi. A fullasztás régi módszer, ami előidézhető a fej vízbe nyomásával, vagy a fej köré tekert vizes ruhaanyaggal is. A vízzel itatás (kényszerrel), és a jeges vízzel öntözés szintén kínzási módszer volt. Egy vízzel történő halálos ítélet egy fajtája: az apály idején a parti cölöphöz láncolt nyakú elítéltre dagály idején fulladás várt.
- A természet ereje
Egy nyakig földbe ásott ember - ha nem végzett vele valami ragadozó - egy idő után éhen és szomjanhalt. Forró égövi országban az is elég, ha csak kikötve hagyják a napon az illetőt. Az élve eltemetés, vagy a szikláról letaszítás sem volt ismeretlen halálnem, ugyanígy végzetes volt, ha valakit a nyílt óceánon vetettek a habokba.
A lovak, vagy más állatok után között áldozatoknak gyorsabb, ám semmivel sem kegyesebb vég adatott. Az állatok azonban más módon is lehettek az emberek végzetei: a kiéheztetett vadak elé lökött elítéltek már az ókorban is látványosságszámba mentek. Egy gödörben, ami mondjuk hemzseg az élősködőktől, rovaroktól, vagy patkányoktól, hamar meg lehet törni egy embert.
- Tudatmódosítás
Bizonyos szerekkel, növényi kivonatokkal elkábíthatták és akaratképtelené tehették az áldozatit, hallucinációkat, vagy pusztán fájdalmat okozhattak velük.
- Pszichikai kínzás
Ám nem volt szükség mindig fizikai fájdalomra a megtöréshez: elég volt olyasmire kényszeríteni az áldozatot, amit az nem akart, így erős félelmet és szorongást keltettek benne (trágyát enni, megkötözve pókok közé tenni, saját anyját megerőszakolni, vagy megerőszakolva látni, stb.). Gyakorta hitették el az áldozattal, hogy a következő pillanatban meg fog halni. A kínzott rejtett félelmeit egy jól képzett kínzómester felismerte és kihasználta. Ha kiszakítják az embert megszokott életritmusából, azzal megalapozzák a pszichikai megtörését.
Kényszerítő eszközök
Az őrök béklyókkal, láncokkal, spanyolgallérral rendszabályozták meg a kezelhetetlenebbeket, de gyakori volt a munkára fogás (pl. megláncolva taposómalomban dolgozni). A láncok, bilincsek által kidörzsölt végtag a benti borzalmas állapotok között hamar elfertőződött. A spanyolgallér 4-10 kiló is lehetett, a felső részre tett tüskék megakadályozták a fej lehajtását, a hosszabbak akár az alvást is.
Megjelölés
A billogozás nem kínzás, hanem megjelölés volt: az elítélteket így lehetett felismerni, így következő alkalommal súlyosabb büntetést kaptak. Eleinte a hüvelykujjra sütötték a bélyeget, de később az arcra, homlokra tették, hogy messziről látni lehessen. Egyes helyeken betűket, máshol egyéb jeleket ütöttek rájuk. Más helyeken ugyanezt tetoválással tették. A billogozás gyakran együtt járt a csonkítással is: ujjakat, füleket, orrot esetleg nyelvet vágtak le, vagy csonkítottak meg leginkább..
Remélem ez a kis szemelvényem ad pár ötletet egy esetleges börtönélmény hitelesebb lemeséléséhez. Hiszen nem is igazi csapat az, amelyiknek legalább egy tagja ne kerülne közelebbi ismeretségbe egy ilyen intézménnyel. :)
Utolsó kommentek