(Megjelenik majd valamikor a Cantina News 5. számában)

Vannak, akik szeretik a sablonokat a szerepjátékban, és vannak, akik nem. Egy klasszikus mesében a jó (aki nyilván megnyerő és szép), és a rossz (aki gonosz és visszataszító) harcol egymással. Minden szereplő besorolható e két kategória valamelyikébe, esetleg van egy "semleges" közeg is, hogy a DnD jellemeire is rákössek.

A való világban azonban nincsenek éles határvonalak. Senki sem jó, vagy rossz, fekete vagy fehér. Mindenki a szürkének valamelyik árnyalata. Hogy döntöd el, hogy melyik szürke tartozik a "feketék" közé, és melyik a "fehérek" közé? Hol húzod a határt, és mi alapján? Lássunk egy helyzetgyakorlatot - talán minden olvasó megbocsátja, hogy a Warhammer Fantasy világából fogok egy példát hozni.

Tegyük fel, van egy gránitarcú, magának való, ellenszenves városi tanácsos. A zsíros állásokba a saját barátait, rokonait ülteti, a város pénzéből rendszeresen "vesz kölcsön" saját céljaira, a közlekedés fejlesztésére kapott összegből úgy "spórol", hogy nyílegyenes utat építtet a dombos vidéken, így kevesebb nyersanyagra és kevesebb munkára van szükség (csak közlekedni nem nagyon lehet rajta). A városban a számbeli többségben lévő "ellenzéket" elnyomja, hiszen megvan hozzá a hatalma: az ő kinevezését az uralkodó hagyta jóvá, hatalmát pedig a hadsereg támogatja. Mindenféle indokkal adókat vet ki, és úgy él, mint egy kiskirály - a más pénzén. Titokban pedig kapcsolatot tart fent a gyűlölt patkányemberekkel (skavenek). Hova sorolnád ezt az embert? Gyanítom, hogy a klasszikus sablonok alapján azt mondanák rá sokan, hogy ez már bizony a feketének egy igen csúnya árnyalata.

De nézzük mi van a háttérben. Amellett, hogy erkölcsileg ez a tanácsos messze nem áll a csúcson, mégis van jó pár dolog, ami árnyalhatja (pontosabban - kis képzavarral élve: megvilágíthatja) a képet. A szóbanforgó férfi a színfalak mögött komoly harcot folytat bizonyos destruktív szekták beszivárgása ellen, megakadályozza a káosz mindenféle formájának megjelenését a városban, kiépített egy nagyon jól működő elhárító különítményt az ellenséges kémek ellen, és sikerült ideiglenes tűzszünetet kötni a föld alatti rémekkel: a skavenekkel, így legalább tőlük nem kell a városnak tartania - cserébe a város csatornarendszerében szabad rablást kaptak. Továbbá lezáratott és hét lakat alatt őriztet egy "varázskutat", amely bizonyos mágikus áramlatok forrása, mely ebben a formában nem jelent veszélyt senkire, ám ha kiszabadulna ez a földöntúli erő, akkor... de jobb is ebbe nem belegondolni. Nos, akkor ezek után hova sorolható ez az ember? Jó, vagy rossz? Fehér vagy fekete?

Minden nézőpont kérdése. 

Lássunk még egy helyzetgyakorlatot, kicsit más szempontból. Adott egy bizonyítottan gonosz szekta, amely a hegyek között, az egyik magasabban fekvő völgyben ütött tanyát. Közeledik a csillagok egy olyan különleges együttállása, mely a legalkalmasabb arra, hogy egy régi mágus szellemét megidézzék (kinek földi maradványai e völgyben porladnak), akitől azt remélik, hogy tudása segíteni fogja őket sötét céljaik elérésében. Adott a kalandozó csapat, amely tudomást szerez a helyzetről, ám majdnem túl későn: nincs idejük segítséget kérni, nekik maguknak kell cselekedni, ha meg akarják akadályozni a rituálét. Mivel az ellenség komoly számbeli fölényben van, sőt erejük is messze felülmúlja kalandozóinkét, ezért (nagyon helyesen) elvetik a frontális támadás lehetőségét. Pár mérfölddel feljebb a szurdokban van egy régi völgyzáró gát; adottnak tűnik hát a probléma megoldása - klasszikus szerepjátékos klisé. Így is történik: varázslattal felrobbantják az előzőleg meggyengített gátat, és az eddig kordában tartott hatalmas víztömeg pillanatok alatt elsöpri a szekta táborát. Mission Accomplished.

Vagy mégsem? Talán elfelejtettek belegondolni abba, hogy a pusztító áradat végigsöpör a völgyön, majd a hegy alatti sík vidéken is, megduzzasztva az odalent békésen csordogáló folyót, és letarolja a víz melletti falvak és városok többségét? Hogy az árvíz termőföldeket, haszonállatokat, emberéleteket, épületeket nem kímélve ezreket öl meg, és tízezreket tesz hajléktalanná, és egy egész országrészben lesz emiatt éhínség, mert a letarolt terület volt a tartomány "éléskamrája"? Hogy a kényszerűségből drágán exportált élelem és a helyreállítási munkák kimerítik a kincseskamrát, és emiatt adókat kell emelni, “közalkalmazotti” béreket kell csökkenteni és katonákat kell elbocsátani? Hogy a meggyengült erejű országrészben a válságot kihasználva az esetleges ellenzék, vagy más külső erők megpróbálják átvenni a hatalmat, (polgár)háborúba taszítva a lakosságot?

Melyik okozott nagyobb pusztítást? Egy régi varázsló megidézése, vagy egy tartomány pusztulásba taszítása? Ugye, hogy így már nem is olyan egyértelmű a helyzet? Felejtsük el hát a sablonokat, és próbáljunk "életszerűbben" gondolkodni a szerepjátékokban is.