Már régóta szemezgettem a Call of Cthulhu RPG-vel, de hiába kerestem, sehol nem találtam csapatot, de még mesélőt sem, így parkolópályára került a dolog. Tavaly ráakadtam a kettő azaz 2 magyar coc szerepjáték könyv egyikére: Az 1920-as évekbeli nyomozók kézikönyvére (arról is írtam cikket, lásd ITT). Ki nem találnátok: a másik magyar kiadvány maga a szabálykönyv... Szóval a nyomozók kézikönyve újra felkeltette a kíváncsiságomat, és a "magad uram, ha szolgád nincsen" alapon arra gondoltam, hogy ha már nem találtam sehol partit, ezért beleásom magam a témába és jobb híján én fogok Cthulhu-t mesélni. S lőn.

Ott kezdeném, hogy mivel soha nem játszottam még CoC-t, ezért az alapoktól kellett építkeznem. Szerintem a legfontosabb, hogy egy játék hangulatát megtalálja az ember, és bele tudja magát élni az adott világba - ennek legjobb módja, ha elolvasunk egy - az adott játék világáról szóló regényt, esetleg megnézünk egy ilyen filmet (már ha van egyáltalán). Véleményem szerint ez (mármint a hangulat megismerése) sokkal fontosabb, mint a szabályok ismerete, mert ha nem ismerjük a játékmechanizmust, akkor a mesélő a segítségünkre lehet, de ha a játék világa ismeretlen számunkra, akkor fogalom nélkül nagyon nehéz dolgunk lesz.

Jelen esetben az alapot H.P. Lovecraft műveinek átolvasása adja, amiben nem volt hiba, mert már régóta kedvelem a Cthulhu-s műveit (igaz, az Álomvidékes szériát viszont borzasztóan rühellem, de hát nem vagyok tökéletes). Ajánlott még Edgar Allan Poe verseinek ismerete, az 1890-es évek hangulatához Sherlock Holmes történetei, az 1920-as időkhöz az amerikai gengszterfilmek (pl. az HBO-s sorozat, a Boardwalk Empire), az 1990-es évekhez az X-akták. Továbbá, ha valaki a misztikusabb, titokzatosabb, nyomozósabb sztorikat szereti (mint én) a durva horror helyett (ami nem is igazán illik a Lovecraft-i hangulatba), akkor nem árt a titkos társaságokkal, a természetfölötti eseményekkel, és más parapszichológiával kapcsolatos könyveket, filmeket áttanulmányozni - nagyon jó kalandötleteket lehet onnan meríteni. Én a klasszikus, 1920-as stílust szeretem a leginkább, így egy ilyen sztoriban gondolkodtam.

A nagyjából egy hónapja született elhatározástól mostanáig sikerült újra végigolvasnom Lovecraft novellagyűjteményét, Poe ismertebb verseit, és több Sherlock Holmes könyvet. megnéztem a Boardwalk Empire első szériáját, és egy az USA történetéről szóló dokumentumfilm-sorozatot, több száz korabeli helyi, állami és országos kimutatást, összefoglalót, cikket és térképet, no és természetesen a szabálykönyvet és kiegészítőit. :)

Alapvetően kezdő karaktereknek való sztorit akartam csinálni, amit lehet egyalkalmas, amolyan ismertető jellegű meseként is előadni, de igény esetén akár egy hosszabb játéksorozat bevezető része is lehet.
Kezdetnek - leginkább az egyszerű összemesélés miatt - a játékos karakterek egy baráti társaság tagjait alkotják, akik heti rendszerességgel, szombat esténként összejárnak némi közös időtöltésre. A házigazdát egy idős úriembernek terveztem, aki a csapat mentora lenne, aki tanácsaival és erőforrásaival segítené a nyomozókat (avagy eljátszaná "a mesélő titkos szócsöve" szerepet). Eddig jutottam a kalanddal, amikor elkezdtem keresni a neten egy képet az említett úr házáról, ami a sztori központi eleme lenne - és innen indult el egy olyan hömpölygő ötlet-áradat, ami a mai napig tart.

Egy amerikai, XIX. századi házat kerestem, ami nem hivalkodó, de mégis jól tükrözi az akkori stílust. Találtam is egyet a gugliban a történelmi jellegzetességű házat között, majd kiderül, hogy az illető házat éppen hirdetik, így voltak képek a belsejéről is, autentikus XIX. század végi berendezéssel, így kapásból egy gonddal kevesebb volt: fel tudtam azokat is használni illusztrációnak. Aztán kiderült, hogy a háznak saját neve, és története van, majd rájöttem, hogy a városka pont egy olyan keleti parti részen fekszik, mint amilyenek a Lovecraft-i novellában vannak, sőt nagyon közel fekszik hozzá a titokzatos (egyébként kitalált) Arkham városa is. Továbbmegyek: az interneten elképesztően sok korabeli fényképet, térképet, és történelmi adatot találtam a városról és környékéről, így újabb adatokkal bővíthettem a történetet. Majd a helyi furcsaságokra, mítoszokra és különleges eseményekre is rákerestem, és egy csokorra való kalandötlet ugrott azonnal elém. Legnagyobb meglepetésemre olyan adatokat is találtam, mint az adott időszakban járó vonat menetrendje, az akkori helyi szalagcímek, a város telkeinek tulajdonosjegyzéke, mennyibe került akkoriban egy napijegy a helyi golfklubba, és még sorolhatnám. Mivel lassan 100 éve volt az a korszak, ezért alaposan utána kellett néznem annak, hogy akkoriban milyen eszközöket, járműveket használtak, mik voltak a szokások, milyen volt egy akkor kisváros élete. Hatalmas segítséget jelentett, hogy elképesztően jól dokumentálják (az interneten is!) az Egyesült Államokban a helyi történelmet, rengeteg ilyen témájú gyűjtemény található, amiből akár az 1700-as évek történései is visszakereshetőek. Jelenleg több, mint száz archív fényképet, két tucatnál több korabeli térképet, és nagyjából száz oldalnyi anyagot sikerült a netről letölteni, ami hatalmas segítséget jelent a mesélés szempontjából.

Gyakorlatilag a sztori önmagát írta meg helyettem, pusztán a történelmi tények alapján. Onnantól kezdve nem volt túl sok dolgom: néhány dolgot megváltoztattam, kipótoltam azt a pár adatot, amiről nem találtam információt, és az ismert dolgokat felhasználva egy komplett és komplex kalandsorozatot sikerült összehozni a végére - mindezt úgy, hogy semmi mást nem csináltam csak alaposan utánakutattam a ház és a város történelmének. Ez azért is tetszett, mert így a sztori 99%-a történelmileg abszolút hiteles marad.