HTML

Cikkek a társblogon:

Nincs megjeleníthető elem

Utolsó kommentek

  • Donjon: Csatlakozom. Mi is hamar meguntuk, hogy 6. szinten már elég kemények voltak a karakterek, daráltu... (2014.03.16. 10:44) Tápos Mákos
  • Majdénmegmondom: Én egész más miatt ábrándultam ki a Mókusból: Ynev miatt. Számomra teljesen érdektelen, pozőr tuca... (2014.03.15. 09:44) Tápos Mákos
  • HavasiG: Hehe, nekem is volt tűzvarázslóm, akinek az utolsó dobótőrén is 4 -es rúna volt. :) Aztán normali... (2014.03.13. 11:18) Tápos Mákos
  • KuraudoSutoraifu: Sajnos nálam is az "megutáltam" szó lett az, ami legjobban illett a helyzetre. Azóta porfogó a pol... (2014.03.12. 08:19) Tápos Mákos
  • trollfin: Hello Remek cikk! Én is pont most készíttetettem el egy paklit. Jó látni, hogy színesítő elemként... (2013.11.15. 10:30) Dark Heresy: Emperor's Tarot
  • Utolsó 20
Hobbies Other

A Jägerhof-i kaland háttere

tengerSAM (törölt) 2011.03.17. 08:35

Következik a befejező rész: lássuk mi van a történések hátterében!

A kezdetek

Réges rég, 1500 évvel ezelőtt megnyílt az út a Mourn Mountain vidékéről (a káosztörpék birodalmától) északra, Norsca megkerülésével a Sea of Chaos-on át. Vállalkozó kedvű káosztörpéket küldtek ki, hogy felfedezzék a külső világot, üzleteljenek és rabszolgákkal kereskedjenek. Voltak akik messzire, más földrészekre jutottak, egyesek az Öreg Világ különböző részein léptek partra, a pionírok egy része pedig Norsca vidékére vette be magát.
A Khazzgar-Morrain klán is Norsca vidékének felfedezésére indultak, a legendák által említett északi törpe kolóniákat keresték. Hosszú évszázadok kutatómunkája alatt egyrészt az északi népeket is megismerték (és rabszolgáik körét bővítették velük), másrészt néhány – rég elhagyott – törpe várost is találtak. A régi, gyakran már beomlott törpe járatokat követve sok helyre eljutottak, több ereklye, ősi tervrajz és feljegyzés is a birtokukba került.
A klán déli irányban folytatta a kutatást, és hamarosan ráakadnak egy régi skaven alagútrendszerére, amelynek segítségével az északi nomád pusztákra is könnyen eljutottak. Itt futottak össze az előkészületben lévő káosz invázió előőrseivel.

Jägerhof

 
A vidék régen egy fontos törpe kereskedelmi útvonal része volt, a Középső hegységben lévő Karak Ghuzmul törpe város egyik titkos alagútjának volt itt a bejárata. Akkoriban még nem laktak erre emberek, az Árnyak Erdeje pedig jól elrejtette a lakatlan határvidék közepén található szállító útvonalakat. Egyszer aztán különös szállítmány érkezett a törpe erődítménybe... A várost röviddel ezután - már-már pánikszerű gyorsasággal - elhagyták a törpék, és az összes titkos (és kevésbé titkos) földalatti járatot berobbantották, a várost lezárták, mágiával lepecsételték.
A régi bejárat a Gerec dombok között volt megtalálható, ugyanis régen itt egy  azaz 1 nagy domb állt, amíg a bejáratot be nem robbantották – ekkor a domb közepe beleomlott a régi járatba, így alakult ki a Rokovič-i tisztás, és ekkor lett az eredeti domb északi feléből a Nagy-Gerec, a déli feléből pedig a Kis-Gerec. A Nagy-Gerecen található romok egy törpe erődítmény maradványai, onnan a domb tetejéről őrizték a bejáratot. Az idők folyamán elhordták a köveket, a maradékból csak hozzáértő állapíthatná meg, hogy azt törpék építették valaha.
Később emberek telepedtek meg a vidéken, és rájöttek, hogy a Nagy-Gerec (omlás után maradt) barlangjában óntelérek vannak, így nemsokára elkezdődött a kitermelés. A közelben telepet hoztak létre, ez a mai Jägerhof. Egy idő után a tárna bővítések ellenére egyre kevesebb telért találtak, és a vízbetörés is egyre több problémát okozott a mélységi bányászatban. Az egyik déli oldaljárat ásása közben hirtelen beomliott alattuk a föld, maga alá temetve két vájárt, másik kettőt alig tudtak kiszabadítani a törmelékek alól. A bányamester megállapította, hogy a föld errefelé igen instabil (alattuk fut a berobbantott törpe járat), így lezárta ezt az oldaljáratot. Nemsokára gazdaságtalanná vált a kitermelés, a bányát bezárták, a balesetveszély (függőleges szellőzőaknák, korhadó támpillérek, stb.) miatt beomlasztották a bejáratot. Később egy földcsuszamlás még 2.5-3 méter termőtalajt is hordott rá, teljesen betemetve az egykori bányabejáratot. A patak a lenti talajvízből ered, az elárasztott tárnák egyik régi szellőzőjének romjaiból bukkan felszínre, de ezt nem sokan tudják... Van azonban egy másik, régebbi, nagyobb szellőző is, amelyen egy ember kényelmesen keresztül is fér, amely a domb másik, nyugati oldalán található – és éppen a kápolna alatt...
 
A tárna sorsa
 
Diether Eisser Sigmar-papként sokat tudott a törpékről, és felismerte a régi romokból származó köveken a törpe munkát (ugye a templom is ebből épült), és egy kisebb menhirre akadt, amelyek lekopott, elmosódott törpe rúnák és vésetek voltak. Titokban elszállította a közeli kápolnába, további jeleket azonban nem talált, így nem is jelentette a dolgot. Aztán egy nap a kápolna sekrestyéjében egy ügyetlen mozdulattal ledöntötte a tanulmányozás miatt állványra fektetett hatalmas követ, amely áttörve a padlózatot hatalmas dübbenéssel a mélybe zuhant. A pap megdöbbenve nézte a feltárult lyukat, amely – az egyébként korábban betemetett – szellőző volt. Kötelet kerített és leereszkedett, míg az egyik omladozó tárnában ért földet, ahol a menhir is a földön hevert. Ezt a részt megkímélte a víz, és a támpillérek is meglehetősen jó állapotban voltak, bár a falakon látszott, hogy erősen repedezettek, valószínűleg nem is nagyon volt itt kitermelés, csak egy próbatárna lehetett. A felfedezés izgalomba hozta a papot, de jobbnak látta, ha hallgat az esetről. A menhir visszaszállítása kilátástalannak látszott (25 métert zuhant), de még jobb is volt így, legalább nem kellett amiatt aggódni, hogy valaki esetleg meglátja. Viszont a szellőzőjárat hasonló problémát vetett fel... Az esély, hogy rajta kívül bárki belépjen a sekrestyébe igen csekély volt, de nem akart kockáztatni, így a sekrestyében felhúzott egy belső falat, egy kisebb és egy nagyobb részre osztva ezzel a helyiséget. A kisebbikben volt a lejárat, a nagyobbik pedig ugyanúgy funkcionált, mint korábban. A kettő közötti gerendafalon pedig egy rejtett ajtót készített (és áldotta Sigmart, hogy papi tanulmányai előtt ács-inas volt). Utána minden nap délelőttjén eljött a kápolnába, elvileg a papi szertartásokat elvégezni (ezt éjszaka tette meg a szentélyben), valójában a lenti tárnát erősítette meg, és próbálta megfejteni a rúnákat és jeleket. Wolfenburgba is beutazott, hogy felfrissítse ismereteit a törpékről, a jelrendszerükről és rúnáikról, szinte minden pénzét ilyen jellegű tekercsekre, fóliánsokra és könyvekre költötte, majd ezeket a kápolna titkos helyiségében egy jól zárható szekrénykében tárolta. Évek múltán eljutott odáig, hogy – bár a rúnák a kő nagy részéhez hasonlóan sérültek és részben olvashatatlanok voltak – valószínűleg egy ún. őrzőkő lehetett, amiket a törpe erődítményekbe szoktak felállítani, és spirituális valamint mágikus védelmet ad a törpéknek.
A kövön az alábbi rúnák találhatóak: Védelem-Elrejtés, Mágiavédelem-Őrzés, Tűz-Pajzs, Ellenállás-Kő, Tesvériség-Bátorság, valamint Grungi jele.
 

A támadás előkészületei

Az északi pusztán táborozó káosztörpék új feladatot kaptak. Ostland tartomány és Kislev határvidékén kell megkeredni egy ősi tárnát, amely mindkét csapat számára is igen fontos... Az ősrégi (bár több helyen beomlasztott) törpe alagút tervrajza egy Norsca-i törpe romvárosból került a káosztörpék kezébe. A káosz előőrseinek vezetői azonnal tudták, hogy ez mekkora lehetőség a számukra. A cél egyszerű volt: az árulkodó mágia felhasználása nélkül, álcázva, a föld alatt eljuttatni a káosz seregeit a birodalom szívébe, egészen a Középső hegységbe. Ehhez már csak az kellett, hogy eljussanak valahogy a beomlott titkos járat bejáratához...
A káosztörpéknek is kapóra jött a dolog, mert a zsákmányolt feljegyzések szerint Karak Ghuzmulba vittek egy harcban legyőzött káosztörpe sereg minden értékét, köztük ereklyéket, varázskönyveket és más igen értékes, ősi dolgot.
Az Északi pusztákról a Kislev és Ostland között, az Árnyak Erdején vonult keresztül egy beszivárgó egység, amely káosztörpékből (bányászok, harcosok, varázsló), egy Tzeentch varázslóból és kíséretéből, valamint az őket védő és kísérő beastmen és minotaurusz csapatból állt. A feltűnés kerülése végett (és a minimális logisztika miatt) összesen csak százan indultak neki az útnak, de a ellátják őket minden szükséges dologgal, még varázstárgyakkal is. A káosztörpéknek szabad rablást engedélyeztek a tárnákban és Karak Ghuzmulban, valamint korlátlan rabszolgatartást, cserébe az alagútépítést és varázstámogatást kértek. A parancsuk az, hogy építsék ki, illetve tisztítsák meg az alagutat egészen Karak Ghuzmulig, és biztosítsák a bejáratot.
 
Közben azonban kiderül, hogy a bejárat közelében lakott település van. A felderítők felmérik a terepet, és a falutól dél-délnyugatra, a Medve-barlangban ver tábort a törpe sereg, a sámán a Farkasfog amulett segítségével a barlang közelébe gyűjtötték a környék farkasait, mintegy természetes védőbástyaként. Az állatokat teljesen a hatalma alá vonta az amulett, így se a beastmeneket, se a káosztörpéket nem támadják, hanem fajukbélinek tekintik és a helyet foggal-körömmel védik. A beastmenek keleten, túl a fakitermelésen ütöttek tanyát.
 
A terv a következő:
A, be kell határolni és fel kell tárni az alagút bejáratát, ez a legfontosabb feladat
B, a nagyobb feltűnést elkerülve rá kell bírni az embereket, hogy magukról elköltözzenek, azaz:
1. megrémíteni, rettegésben, bizonytalanságban tartani az embereket
2. lehetetlenné tenni az életet számukra (élelemtől megfosztás, víz megmérgezése, folyamatos zaklatás, hogy ne tudjanak pihenni stb.)
3. belülről bomlasztani a közösséget
4. fertőző betegség elterjesztése
5. az ide vezető utat lezárni (földrengéssel, földcsuszamlással elpusztítani a faluhoz vezető utat)
Cél: a falu körüli 10 mérföldes körzetet teljesen felügyelni, uralni, hogy elő lehessen készíteni a terepet a bejárat teljes feltárásához.
 
A káosztörpék egy vékony furatot ásnak a régi alagúthoz, és lassan, szisztematikusan próbálják a rég beomlasztott bejáratot belülről megtisztítani és megnyitni, de nehéz dolguk van, egyrészt, mert az alagút egy része víz alatt van, másrészt a korábbi robbanás, a tárnák és a jelenlegi munkák miatt a szikla szerkezete nem túl stabil, időnként a fenti tárnában kisebb omlások, földrengések tapasztalhatóak. Egy warpstone port tartalmazó ládika egy ilyen omlás közben eltűnt, valójában a tartalmát a víz a bánya aljába sodorta, ahogy a törpék által kitenyésztett „barlangi zöldmoha” spóráit is (a szén-dioxidot alakítja oxigénné, eközben világít). A warpstone por mostanra vékony rétegben borítja az alsó tárnákat, ha valaki felkavarja, és beszívja akkor bizony esély van arra, hogy csúnya dolgok történjenek vele (mutáció).
Addig azonban nem kezdhetik meg a régi törpe alagút bejáratának megnyitását, amíg a falusiak felfedezhetik, így elsődleges cél a felszín megtisztítása az emberektől – lehetőleg álcázva.
 
A felderítők már egy ideje pszichológiai hadviselést folytatnak, megfertőzték a növényeket, furcsa zajokat keltenek, ők állnak a titokzatos eltűnések mögött is, igyekeznek a vidéki emberek erős babonás félelmeit maximálisan felerősíteni, miután megkezdődtek a munkálatok, jöhet a következő fázis.
 

A javasember és az általa patronált mutánsok tökéletes beépített csapatot jelentenek, főleg, hogy a falubeliek közül többen is szimpatizálnak velük titokban. Például a két erdőjáró húga és a juhász gyereke is mutáns (amit igyekeznek nagyon titkolni), és a bürgermeister ikrei sem haltak meg, hanem a javasember oltalma alatt élnek az alagutakban. Az ezermestert is a javasember gyógyította meg, de a szeme nem véletlenül néz ki olyan furán: Jeske tudtán kívül Tzeentch varázserejét birtokolja, és a gyógyítások tulajdonképpen káosz mutációk. A javasember tulajdonképpen a létező legjobb „alvó ügynök”: még ő maga sem tud róla, hogy a káoszt szolgálja, a „sugallatok”, amikre hallgat, egyenesen Tzeentch káoszistentől jönnek. Azt pedig igen kevesen tudják, hogy a falu vizét rendszeresen (kis adagokban) mérgezik az alagutakban álló hordókból a mutánsok, amikről ők is úgy tudják, hogy egyszerű víztisztítás... Ennek hatására fordulhatnak elő furcsa látomások a falubeliek között, de beszélni csak kevesen mernek róla. Ami nagyon fontos: a javasember a falusiak szerint is egy nagyon rendes, segítőkész, kedves ember, és a magas Fellowship és Charm miatt a karakterek is alapvetően így tekintenek rá.

Ha kiiktatják a falu három vezetőjét (pap – vallási vezető, strázsamester – katonai vezető, + bürgermeister), akkor már nem lesz senki, aki összefogja az embereket. Onnantól már egyszerű a helyzet: hermetikusan le kell zárni a falu környékét, mindenkit, aki a faluhoz vezető úton halad, el kell fogni és kivallatni, aztán feláldozni, majd a testrészeket elrettentés címén éjszaka a faluba lopakodva jól látható helyeken elhelyezni. A javasembert valamilyen módon el kell távolítani a faluból (ha tudatosan is behódol, akkor jó szolgálatot tehet, ha nem, akkor a teste jó porhüvelye lesz Tzeentch egyik démonának). Vezetők híján pánik fog kitörni az emberek között, ezek után már csak annyi van hátra, hogy halálos ragályt bocsátanak a falura, ezzel biztosítva azt, hogy senkinek még csak eszébe se jusson a falu közelébe jönni. Végül a káosztörpe varázsló valamilyen módon elzárja a faluba vezető utat. Egy átok és ragály sújtotta falut a babonás nép messze el fog kerülni, közben elegendő idő lesz arra, hogy feltárják az alagút bejáratát és a káosz csapatai eljussanak a Middle-Mountain elfeledett törpe városába, a Birodalom szívébe. S hogy mi van abban a városban? Ki tudja, de biztosan fontos dolog lehet, ha ennyi időt és energiát fordítottak arra, hogy eljussanak hozzá...

Lássuk, hogy konkrétan a mik történnek a kaland alatt:

1. nap. Innentől aki sötétedés után a falakon kívül van, azt megtámadja a farkasfalka - bár épelméjű falusi ilyenkor nem merészkedik ki, főleg hogy tiltva is van. Közben - mivel az élelemnek szűkén vannak, és a falusiak kiéheztetése is fontos cél - titokban alagutat ásnak a falu élelemraktárai alá, hogy egy nagyszabású akcióval lenyúlják a nagy részét, maradékát pedig megmérgezzék.

2. nap. Kora hajnalban, nem sokkal éjfél után indul az akció: figyelemelterelésül a beastmen sámán egyik varázstárgya segítségével a helyi temetőben élőholt-idézést kísérel meg - csakhogy a törpe őrkő semlegesíti az ártó varázslatot és riaszt is (illúzió tűzfüggöny a két domb között) - közben a magtárt és a raktárt jórészt kirámolják a föld alatti alagúton, végül a káosztörpe varázsló mágiával zárja össze a földet, így gyakorlatilag esélytelen rájönni, hogy hova tűnt az élelem.
A fakitermelés is gondot okoz, nagy az esélye, hogy esetleg felfedezik a felderítőket, és ideje lenne, hogy a babonás falusiakra ráhozzák a frászt, így a beastmenek és minotauruszok támadást intéznek az egyik szekér ellen (mintha óriási vadállatok támadtak volna az emberekre). Legnagyobb meglepetésükre egy hatalmas farkas robban elő a szekérből és rájuk támad, pár beastmen és egy mino is áldozatául esik, de a túlerő az erdőbe kényszeríti. Közben végeznek az emberekkel, és a halottaikat az ökrök hátán magukkal cipelve gyorsan eltűnnek, a nyomaikat  (nagyobbfajta farkas, ökör, medve és hasonlók) gondosan eltörölve eltűnnek az erdőben. Az egyik minotaurusz fülönfüggője azonban ott marad a helyszínen... A farkas pedig visszatér a tett színhelyére és visszaváltozik... a kislánnyá. Ő egy vérfarkas, de sajnos nem tudta megmenteni szüleit, holttestüket látva ájultan esik össze, így találnak rá.
A falusiak védelmére kelő hatalmas farkas riadalmat kelt a káosztörpék között, így este az elrabolt ökrök feláldozásával sikerül megidézni egy Great Taurust, ő lesz az ultimate weapon a falusiak ellen, ha minden más módszer kudarcot vallana. A félelmetes üvöltés tőle származik.

3. nap. A sötét mágia egyesekben a warpstone-porral preparált víz miatt rémálmokat kelthet, ilyenkor Tzeentch valamely formájában jelenik meg az illető álmában, de minimális az esélye, hogy bárki rájöjjön, hogy mit vagy kit lát.
A kislány éjszaka az erdőbe menekül, nem valószínű, hogy bárki is észrevenné. Bosszút akar állni.
A pap reggel a szokásos útjára indul a kápolnába, hogy onnan leereszkedve a törpe menhirnél (őrkő) újra áttanulmányozza a rúnákat, mert gyanú ébredt benne, hogy a látványos tűzfüggöny az őrző rúnák hatására jött létre - csakhogy azt nem sejti, hogy a leereszkedéshez használt emberfeletti erőt adó mágikus itala is elvesztette erejét az őrkő mágiasemlegesítő kitörésében, így sajnos leesik a szellőzőn és sérüléseibe belehal.
Délután a beastmen csapat megtámadja a segélyszállítmány szekerét.
Este pedig összecsap a vérfarkas és a great taurus, egyik sem bír a másikkal, így mindkettő komoly sérülésekkel vonul vissza a küzdelemből.

4. nap. A vérfarkas/kislány egyre több időt tölt farkas alakban, hajnalban is visszalopózott, hogy könnyű zsákmányra tegyen szert a ketreceknél (nincs elég ereje, hogy az erdőben vadakra vadásszon), de megzavarják, így elmenekül.
A segélyszállítmány egyik kivallatott és megkínzott, majd megölt tagjának egy testrészét este bedobják a kerítésen, hogy ezzel is demoralizálják a lakosságot.

5. nap. A káosztörpék próbafúrása jól halad, már a beomlott bejárat közelében járnak, de nehéz továbbjutniuk, mert nagy az omlásveszély, egyikükre rá is szakad az alagút, amikor egy instabilabb részen próbálnak keresztülhaladni. Az omlás jól észlelhető rengéseket és morajlásokat kelt, kezdenek aggódni a káosztörpék, hogy a falusiak megneszelik a dolgot.
Este újabb véres testrészt dobnak át a falon, de közben már megszületik a döntés: gyorsan végezni kell az emberekkel: minden áron el kell kerülni, hogy hírét vigyék, hogy mi folyik a háttérben, ha véletlenül rájöttek volna.

6. nap. A másik embert, aki a segélyszállítmányt kísérte, elkábítják és megfertőzik a zöld halállal, majd az éjszaka leple alatt a kapu előtt hagyják. A fertőzés levegővel és érintéssel is terjed, nem kérdéses, hogy gyorsan fog terjedni a falusiak között, és 1-2 nap alatt mindenkivel végezni fog. Abban is reménykednek, hogy a járvány miatt lesz legalább egy ember, aki a közeli városkába elviszi a hírt a pusztító kórról, így biztosra vehető, hogy jó ideig el fogja ezt a környéket kerülni mindenki.

7. nap. Itt már csak a várakozás maradt: a falut és a kivezető utakat figyelik egyedül, és várják, hogy a járvány elvégezze a piszkos munkát.

A csapat természetesen kevés ahhoz, hogy megállítsa ezt a hadműveletet, de ha rájönnek a valódi célra (ti. hogy az események csak álcáznak valami sokkal fontosabbat) és értesítik az illetékeseket, akkor már teljesítették a feladatukat. Később a történet folytatódhat, pl. mint helyismerettel rendelkező személyek, visszajönnek egy csapásmérő sereggel.

1 komment Címkék: modul mesélés wfrp jagerhof

A bejegyzés trackback címe:

https://rpgs.blog.hu/api/trackback/id/tr992085796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Huntroll 2011.03.19. 16:34:23

Nahát, olyan ismerős ez a sztori... :D
süti beállítások módosítása