A Call of Cthulhu szerepjátékkal még régen játszottam, nagyjából akkor, amikor a magyar fordítás megjelent. Én mondjuk nem horror-szerepjátéknak mondanám, hanem inkább misztikus thrillernek, ami egyrészt kevésbé hat rémísztően az avatatlanok számára, másrészt - szerintem - a jó CoC mese inkább erre épít, mint magára a horrorra - noha az is a világ része.
De térjünk rá a címben említett kiadványra. Számomra a CoC világában a '20-as évek hangulata a legmeghatározóbb, és a leginkább vonzó tényező. Sokkal jobban megfog, mint egy másik (újabb) korszakban játszódó változatok, mert ennek olyan különleges hangulata van, ami már önmegában egy kicsit titokatos és misztikus.
A könyv pedig ezt a hangulatot adja még jobban vissza, gyakorlatilag egy történelemkönyv, ami a '20-as évek legfontosabb rezdüléseit követi nyomon. Megtalálhatjuk benne a korabeli divatot, dal-, film- és könyvslágerlistát, a sport, politika és gazdaság eseményeit - így a könyv gyakorlatilag egy időutazás majd' száz évvel ezelőttre, dédnagyapáink idejébe. Benne vannak az akkori jelentős újságok címei, az akkori hírügynökségek, könyvtárak és múzeumok, a korabeli személyek, akik az egyes kutatási területeken szaktekintélynek számítottak. Leírja az akkori közlekedés minden vetületét, és a kereskedelmi forgalomban kapható felszereléseket és fegyvereket is. Ezek mind létező, valóságos dolgok voltak akkoriben, tehát szó sincs arról, hogy a kor hangulatához illesztve kitalált eseményeket, személyeket vagy eszközöket tolnak az arcunkba - abszolút történelmi hűségről van tehát szó, ami nekem roppantul imponál.
Természetesen nem csak (egyáltalán nem száraz) háttérinfókat találunk a kiadványban, hanem azok játékbeli árait, értékeit és felhasználási módját is, ami első látásra is roppant jól használhatónak és (főleg) realisztikusnak tűnik.
Amiért nálam igen előkelő helyen szerepel ez a kiadvány, az a stílusa. Nem azért készítették, hogy újabb szabályokkal, vagy azok módosításaival tömjék tele a fejünket, hanem egyszerűen a játék világának a hangulatát próbálták megeleveníteni - igen sikeresen. Bár a régi némafilmekből, és a könyvekből lehet egy kis rálátásunk a '20-as évekre, mégis szükséges jobban megismernünk az akkori körülményeket, hogy hitelesen tudjunk mesélni - vagy játszani - az adott korban. Erre pedig keresve sem találhatnánk jobb alapot ennél a könyvnél.
Utolsó kommentek